Erasmus a korona idején

Akár egy filmcím is lehetne, egy egész estés mozi, amelynek a végén mindenki boldogan áll fel a kanapéról, és rémálmok nélküli szundításba kezd utána. Legalábbis azt hiszem, egy Erasmus máshogy nem érhet véget.

Régóta nem jelentkeztem már, hiszen őszintén szólva nem sok minden történt, aztán pedig olyan hirtelen történt minden...

Múlt héten már nem kellett menni dolgozni, a lakásban igyekeztem az időmet eltölteni, csak vásárolni és néha egy-egy egészségügyi sétára léptem ki az utcára, szigorúan egyedül, embereket kerülve. Mindig is az optimista emberek táborát erősítettem, így ebben a helyzetben is azt gondoltam, hogy akár 1 hónapot így el is tudunk tölteni, aztán visszaáll minden a régi kerékvágásba. Feltételezem, hogy a tudat alattim extra adag optimizmust árasztott szét a testemben, hiszen a folyamatosan olvasott kevésbé pozitív hírek alapján is ebben az egy hónapos periódusban hittem. Nem véletlen, hiszen mondhatni voltak terveim. Kréta szigete tökéletes kombinációt biztosított (volna) arra, hogy szakmailag fejlődjek, úgy, hogy mindeközben a szabadidőmet is csodálatosan tudom eltölteni. Ezt a vágyat kergettem, hiszen a fantasztikus brnoi félévem sarkallt arra, hogy tegyek még egy lépést, hogy használjam ki az Erasmus nyújtotta lehetőségeket, és éljem át újra ezt az utánozhatatlan csodát.

Mégis aggasztottak a hírek, és a szüleim aggódó pillantásai a videochatek során, így regisztráltam a hét elején konzuli védelemre, amelyet egyébként bárki megtehet a külföldi tartózkodása során itt. Sokszor gondoljuk azt, hogy egy nap semmire se elég, néha jó lenne ha több órából állna. Hát aztán eljött a vasárnapig, amikor viszont azt éreztem, hogy ebbe a 24 órába mégis hogyan férhet bele ennyi minden?! Az athéni magyar konzul keresett telefonon fél 1-kor hogy tájékoztasson a jelenlegi helyzetről, és érdeklődjön arról, hogy tervezek-e hazamenni, vagy maradok kint. Először rögtön azt mondtam neki, hogy maradok, le is raktuk a telefont. Aztán egyre több információhoz jutottam, például ahhoz, hogy a légi közlekedést hamarosan lezárják.

... és abban a bizonytalanságtengerben aztán úgy döntöttem, hogy én ott akarok lenni, ahol a legnagyobb biztonságban és szeretetben vagyok, ezt pedig számomra a családom, az otthonom jelenti ❤

Így döntésem módosítását jeleztem a konzulnak (Szoldatits László), akinek itt is szeretnék köszönetet mondani, bár tudom, hogy nem valószínű, hogy olvasni fogja ezt a bejegyzést. Vasárnap késő délután-este már keresett is, és javasolta, hogy a másnapi (hétfői) géppel már repüljek is haza, mert akkora a bizonytalanság, hogy szerinte ez az utolsó lehetőségem, de a 22:35ös járat indulását érheti törlés, és nagy a rizikója annak, hogy Athénban rekednék. Krétára való visszajutásom nehézkes lenne, mert egy új rendelet értelmében a szigetre mostmár csak a krétaiak léphetnek be. Azonban a konzul biztosított arról, hogy bármi történjen is, valahogy segítenek majd, maradjunk kapcsolatban. Ez a háttérinformáció sokat segített abban, hogy megpróbáljam a hazajutást. Így este 11kor sikerült megvennem a jegyeket, hajnalig pakoltam, aztán semmi alvás nélkül elindultam az utamra. A helyzetet tovább nehezített az, hogy hétfő reggeltől kijárási tilalmat rendeltek el, de bizonyos nyomtatványok kitöltésével, vagy a szükséges adatokat tartalmazó aláírt papírral az utcára lehet lépni. (A reptéri rendőrnek az általam írt dokumentum nem felelt meg, holott a kormány honlapján is ott szerepel ez, mint lehetőség.) Szóval elindultam HAZA, és a konzul még aznap is hívott, hogy sikerült-e mindent megvennem, összepakolnom, jó utat és szerencsés megérkezést kívánt.

Ijesztő, szürreális volt az egész. Vajon Athénban ragadok? Ha igen, hogy jutok haza? Vagy vissza Krétára? Útközben vajon elkapom-e a fertőzést? Vagy már lehet régen hordozó vagyok? Ha így van, mi lesz a családommal? Hogyan különüljek el teljesen? Ilyen kérdések és lehetséges lehetőségek cikáztak a gondolataimban.

 Maszkban, és vagy 6 réteg ruhában utaztam a nyárból a télbe. A sok ruhára azért volt szükség, mert egyrészt itthon hideg volt, másrészt a bőröndöm súlyát igyekeztem minél jobban csökkenteni. Picit túllépte a csomagom a megengedett keretet, még a Michelin-baba kinézetű utazásom a sok ruhával sem segített teljes mértékben azon, hogy 20 kg alatt legyen a poggyászom... :D 

Szóval a 20 fokos meleg, napsütéses Heraklionból, megérkeztem az esős Athénba, majd onnan hóesés közepette Budapestre. Ahol a drága szüleim vártak, és hajnalban elindultunk haza, Debrecenbe. 

Karanténban vagytok?

Igen, mint felelősségteljes állampolgárok 2 hetes karanténba vonultunk.

Mi történt a pesti reptéren? Ellenőrzés?

Idézem:

· Hol volt az elmúlt 3 napban?

· Görögországban.

· Rendben. Viszontlátásra.

Mi lesz most? Visszamész majd?

Sajnos úgy látom, hogy nem lesz lehetőségem visszamenni, így vis maior kérelemmel fogom az ösztöndíjamat megszakítani.

Így utólag megbántad, hogy belevágtál?

Dehogy, sőt továbbra is biztatok mindenkit az Erasmusra. A történtek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy szuper lehetőség, amit mindenkinek meg kéne ragadnia.