Először Görögországban

Mióta az eszemet tudom, Görögország az az ország, amelynek mindig biztos helye volt a bakancslistámon. Nézegettem a képeket, videokat, és mindig azt éreztem: ide el kell jutnom. Hihetetlen, hogy most nem csak eljutottam ide, hanem 5 hónapig betekintést nyerhetek az igazi görög életérzésbe. 

Az utazás elég hosszúra sikeredett, Debrecen-Budapest-Athén-Chania-Heraklion útvonalon jutottam el a célállomásra. Messzeföldön híres a görögök vendégekhez való hozzáállása, nyitottsága, kedvessége, amelyről szerencsére az elmúlt pár napban én magam is meggyőződhettem. A chaniai reptérről busszal utaztam be a városközpontba, én voltam az egyedüli utas, ahol a kedves buszvezető, Kostas egyben idegenvezető is volt, és nem érdekelte, hogy a forgalom a nagy busz miatt áll, simán megállt egy-egy helyen random az utca közepén, hogy elmondja hol egyek, mit próbáljak ki, és még történelmi gyorstalpalót is kaptam. Magyarázott, mutatott képeket, és a google translate-et is segítségül hívta, ha kellett. Minden déli országbeli embernél azt tapasztalom, hogy nem görcsölnek rá a kommunikációra, és ezt nagyon csodálom is bennük. Egyébként azt megfigyeltem, hogy az egy négyzetméterre jutó Kostas nevű férfiak száma olyan nagy, hogy ha valakinek nem tudod a nevét, nem kell parázni, 60-70%-ban eltalálod a nevét, ha Kostas-nak hívod.

Chaniában eltöltöttem két éjszakát, amely feltöltötte az utazástól, és az utazás előtti izgalmaktól lemerült energiaraktáraimat. Szombaton szemügyre vettem a várost, meglátogattam a nyáron turistáktól hemzsegő homokos tengerpartot, a világítótornyot, az óvárost. Közben ámuldoztam a terméstől roskadozó narancs- és citromfákon. Hihetetlen, hogy az a narancs, amit otthon eszünk milyen messze van az itteni napérlelte narancsíztől. Az idő folyamatosan melegszik, életemben először február 29-én leégett az orrom! És sosem volt rá példa ezelőtt, hogy március 1-jétől kezdve 50 faktoros naptejjel kenjem az arcom... Van egy olyan érzésem, hogy ezt a sort majd folytathatom a mobilitás végén azzal is, hogy ilyen barna még sose voltam... És mindeközben ha hazaérek a lakásba, megfagyok, és azonnal meleg ruhába bújok, valamint bekapcsolom a hordozható radiátort.

Utamat folytatva, Heraklion felé vettem az irányt, a 3 órás út a tengerpart mentén haladva nagyon gyorsan eltelt. A buszállomáson a főbérlő várt rám, és kocsival elvitt az albérlethez, ahol négyen lakunk, és mindenki Erasmusos. Sajnos, egy városváltás miatt körülbelül 10 napom volt az új helyen albérletet találni, így sajnos nem a legjobb szobám van (konkrétan nincs ablakom...), de jó helyen van, és a lakótársaim is nagyon cukik. Bár a görög munkatársak albérletárait hallva, az az érzésem, hogy a külföldi diákokból akarnak egyesek meggazdagodni, annyi pénzért, amennyiért én bérlem a szobámat, a görögök egy egész apartmant bérelnek...

Hétfőn, március 2-án ünnepelték a görögök a Clean Monday-t, ami ha jól értelmeztem a böjt kezdetét jelöli. Ilyenkor a görögök lemennek a partra, papírsárkányt eregetnek, a család összeül, és esznek-isznak, mulatoznak. Bár ahogy észrevettem, mindig ezt csinálják, nem kell ehhez külön ünnep. :D Én is elsétáltam a partra, meglestem a 16. századból megmaradt erődöt, sétáltam a hullámtörőn, és közben igyekeztem a látványt elraktározni magamban. 

Ha kíváncsi vagy, milyen az egyetem, és mi történt velem az ezt követő napokban, nézz vissza később is!